Strand, az első

images

Mit is mondhatnánk az elsőről, hát persze hogy felejthetetlen. Bár ezt a félig késznek érzékelhető hangosítás és a félhomályról gondoskodó világosítás nem bizonyítja, viszont a zenei élmény kárpótol, amit az Irrie Maffia, Halott Pénz, Belau, Brains, Hiperkarma, Majka, Hősök, Hip Hop Boys, Burak Yeter, The Carbonfools és még sokan mások biztosítottak számunkra.

Az érkezésünk után a háborgó tengerként viselkedő kakas hullámtól hemzsegő vízbe jutásnál nem volt izgalmasabb, majd a bizsergetően szexi part-menti törölközős átöltözésig, amit kamasz kukkolók és veszekedő párok fűszereztek. Aztán nem felejtettünk el hintázni őrült kockákkal és bolond mérnökökkel, amit a fatákolmányból készített félholdszerű cuccal prezentáltunk, persze biztonsági öv nélkül, mert a nagyok így csinálják. Majd legyűrtük a hotdogot, ittunk egy jó pofa sört és beálltunk a sorba hogy lássuk a kedvencünket.

Zenétől zakatoló aggyal, páragőzös testtel a koncert után nincs kellemesebb érzés, mint egy laza mentolos cigire rágyújtva százfogú mosollyal az arcodon körbenézve konstatálni magadban, hogy nem is lehetnél jobb helyen, mint ahol vagy; Zamárdiban a Strand Fesztiválon. A strandhangulat családdal a legjobb, amikor már a hajnal olyan embereket tálal melléd, akiknek a szuszogása ismerős, akik befejezik helyetted a mondatokat, úgy vesznek a nyakukba, hogy nem ismeretlen a magasság. A kis családi idillre kedves szomszédként kopognak rá a kellőképpen színes és távoli színpadokról az aktuális hősök. Ilyenkor minden szavukat egész közelről hallod már, mert másodmagaddal érkeztél ugyan, de a pulthoz már kiterjedt rokonság kísér. A strandfeszten igazán biztonságban vagy, mert ha nem hallasz semmit, akkor is biztosan szól a zene, ha nincs meg az irány, akkor is megérkezel, ha elhagyod, megtalálják, ha leejted, felveszik, ha háttal állsz, mögéd állnak, ha hajtod, hajtják veled.

Aki az összeszedett káoszra nem gerjed és nem érzi, hogy ide mackóalsóban is eljöhet, akkor elég ha bemegy a vízbe és csónakból csodálkozik rá az apró fényfoltokra, amiben Bérczesi eltűnő hangján megremeg a víz. Amikor már azok is ismerősek, akiket be sem mutattak, az Irie Maffia legjobb gyógyszer, szépen ütemesen rázza ki belőled az emlékezés utolsó morzsáit, telerakja a fejed vidám álmokkal, legyengült aurád sejtenként rakja élesbe és hirtelen tudsz már akkorát ugrani, hogy egy torony is megkapaszkodhat a képernyődben. Strandon fesztiválozni a nyárutóján majdnem biztos siker, persze ha nem csak a füleddel élsz, mert a szétúszó dallamok nehezen rendeződnek szimfóniába, hanem mondjuk a lüktetést találkozásokban is reméled. Itt még van illata a fűnek, nem a második sorból nézheted a Balatont, időben éred el az italpultot és nem kettesével ülitek a vécét, de mégis van egy kéz a válladon, amely szépen ledobolja a Brains kottáit.

A nyártól illik szépen búcsúzni, még ha a másnap hirtelen őszbe öltözteti is. Az esőt itt sem úsztuk meg, de mindegy volt, mert mindenkinek jutott tető. És ahogyan az idő múlik, rá kell, hogy gyere, hogy nincs más választásod csak minden egyes meghallgatott zenével csodálnod azokat, akik veled együtt elfeledve a napi sértéseket képesek új lapot kezdeni és remegő szívvel várni, hogy az árnyékot lecserélje a ragyogó szivárványfényű másnap, amit nem is lehetne szebb emlékkel felidézni, mint a Hiperkarma meséjével, miszerint “veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.

Wéber Renka és Balahoczki Móni

Kulcsszavak: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.